Mikor,és hol is kezdődött a túlvilággal kapcsolódásom?
Legelső maradandó élményem úgy 6 éves lehettem, amikor a nagymamám „hideg szobájában” aludtam, és a szoba közepén álló asztal felett,egy lótusz ülésben ülő, lebegő alakot láttam. Ma már tudom, egy jógi mester volt,aki jelenlétével,
mutatok egy képet, hogy könnyebben eltudjátok képzelni. Szinte ugyan úgy nézett ki, mint a fotón lévő jógi. Aszott teste, barna bőre…
Egy 6 éves kisgyerek vajon honnan szedne ilyet,mikor még életében nem látott ,nem hallott, de még csak nem is olvasott róla létezett ilyen.
Ez a hetvenes évek végén volt,szóval egyáltalán nem volt divat ezoterikus dolgokat vitatni …
Szóval…, üzent nekem akkor, amit csak később ismertem fel. Sokkal később….
Nagyon megrémültem, s ezek után esténként a lehető leggyorsabban álomba próbáltam menekülni…
Ezekről a dolgokról sosem beszéltem.. Úgy éreztem, nem is értenék meg, és el sem hinnék nekem.. A következő félelmem a megérzéseim voltak… Már akkor is tudtam ki hazudik, és ki tiszta lelkű…, őszinte, ami mára már nagyon nagy segítségem. (Szeretem amikor hazudnak,és el is hiszik… mai napig belefutok nagyon sok ilyen emberbe.)
Kis faluban éltünk, mindig nagy érdeklődéssel figyeltem, s hallgattam a nagyszüleimet, és a felnőtteket, hisz olyan bölcs dolgokról beszéltek…
Persze itt sem maradhatott ki, megemlítsenek számomra ismeretlen embereket, akikről kicsit diskuráltak, fecsegtek… de én abban a pillanatban tudtam, éreztem nem sokára meg fog halni az illető…
Kis idő, múlva, ez sajnos be is igazolódott…
Kisgyerekként rémálomnak tűnt, hogy én okoztam a halálukat. Akkor még nem tudtam,én csak megérzek…,és micsoda Áldás ez…
Gondolhatjátok örök félelemben telt a gyerekkorom… örökké rágódtam, és féltem… dolgokat láttam, és gondolkodtam, töprengtem 6 évesként vajon valami hiba van velem, vagy mindenki látja és érzi ezt csak nem beszélnek róla?
Ezeken gondolkodtam, s rájöttem ha más sem beszél ezekről, akkor biztosan velem van a baj…így jó mélyen hallgattam, és amennyire csak lehetett elfolytottam ,eltemettem magamban minden hasonló dolgot….
Persze attól még ott voltak, csak nem foglalkoztam velük.
Akkor még az angyaloktól is rettegtem, amikor a nagymamám esténként mesélt kik laknak az égben..és én láttam őket ahogy mesélt, és mivel hatalmasak voltak, és számomra félelmetesek, ezért Őket is elraktam a félni, és hallgatni kell róluk kategóriába…
Itt aztán nagyon sokáig eltudtam temeti ezeket a dolgokat. Éltem ahogy egy vidám fiatal…
Aztán megkaptam életem legjobb tanítóját. A férjemet. Nélküle nem lennék ott ahol vagyok,és nem lennék az aki vagyok, vagyis azokkal a felismerésekkel, és megtapasztalásokkal a hátam mögött.
Hálás vagyok neki… a legnagyobb hálát érzem iránta.
Persze az út idáig kemény, nagyon kemény volt…
Azóta elváltam.. s persze ehhez is a Látomásaim, és megérzésem vezettek, hisz olyan információkat kaptam, amiket a legnagyobb titokban szerettek volna tartani.
A titkokat valami érdekes feeling járja át…sokkal erősebb energiaként érzékeltem, és érzékelem. Minél jobban akar valaki valamit takargatni, annál nagyobb erőt ad neki, és ezt érzékelem.
Minden érzelemnek más más sűrűségű energia mezeje van… aki energiázik, biztosan tudja, és érti miről beszélek. De aki nem az is eltudja képzelni igy könnyedén.
De itt még mindig nem volt elegendő higgyem mindez lehetséges…. s ekkor találkoztam egy azóta is barátnőmmel, akit a mai napig megemlítek, hisz nélküle nem indultam volna el ezen a Csodálatos Úton.
Hajnalka! Igen te… aki nem hagytál békén menjek el az agykontroll tanfolyamra. Aki mindig mosolyogva vidáman jöttél velem szemben,én pedig azt gondoltam biztosan valami baj van a toronyban ennél a nőnél,hogy folyton vigyorog. :-)))
Ha valaki szekeptikus volt, akkor én nagyon. A lehető legnagyobb ellenállás volt bennem…
Csodálatos, és hihetetlen… nekem a lelkem rengette meg, és minden addigi gondolatomat az életről a lehetőségeinkről felülírt…
Csodák pedig vannak !
Ha felkeltette az érdeklődésed, írj privátban, s keresünk neked egy időpontot!