Hatalmas nagy kaput láttam

 ….ez a történet is, mind már annyiszor megtörtént velem, a megelpetés erejével a semmiből, váratlanul tárult elém, majd kis idő múlva , a felsimerés is megjött hozzá…

Fogalmam sem volt, miért látok mindig egy hatalmas, középen szétnyíló kaput…éber állapotomban, csak úgy a semmiből váratlan helyeken, és váratlan szituációkban…

Vissza- visszatérő képeket láttam, elhunytakkal karöltve jöttek az információk,  mintha csak megnyílt volna egy csatorna, és csak úgy zúdultak rám az információk. 

Nah, de ne rohanjunk annyira előre…. 

Ha olvastad már bejegyzésem, bármelyik közösségi médiában, akkor tudod, mindig megemlítem, mennyire nem akartam semmiféle spirituális dolgokkal foglalkozni. 

Aztán eljött az idő, amikor már nem volt menekvésem, amikor már olyan erővel kaptam a tanítást odafentről, hogy képtelen voltam már ellen állni, egy energia megfogott, leültetett, s irányított mit , s hogyan csináljak… 

Ekkor, elindultak a képek, s ekkor még fogalmam sem volt tulajdonképpen mit is csinálok…

Aztán ahogy egyre jobban belemerültem, egyszer csak beszippantott valami… ,szó szerint éreztem, ahogy egy nagyon sűrű, tejfehér valami furcsa közegbe kreültem bele… maga az érzés, magával ragadott, és hagytam magam vigyen egyre beljebb, messzebb…

Próbáltam körbe nézni, s csak azt láttam, mintha egy, a marshoz hasonlóan kietlen, lakatlan területen lennék, vagy valamilyen nem e világi táj tárulna elém…, a földi érzékeszerveknek semmiképpen nem megszokott képek sorozata tárult elém.

Teljesen elvesztem…, szó szerint ! Fogalmam sem volt hol vagyok, s azt végképp nem tudtam, hol, s merre induljak, hogy visszataláljak, vagy mi történik velem…, minden esetre egyfajta belső nagyon erős biztonságérzet vett erőt rajtam…, s amíg ezeken az érzéseken, gondolatokon  morfondíroztam magamban kábán, és bambán, csak azt éreztem, karomon megragadnak két oldalról, jobbról balról, s ahogy kábult állapotomból kissé felocsúdva rájuk néztem, látom két hófehér angyal volt….

Nem szóltak, nem ítélkeztek… csak fogtak, és suhantunk …együtt…

Majd pillanatok tört része alatt visszavittek ahonnan elindultam….

Túl léptem a határt ameddig elmehetek, vagy bárki más…élő személy. 

Egy szempillantás alatt kiragadtak a sűrű energiából, és ismét abban a nagyon mély meditatív állapotban láttam magam, ahol azokat a filmeket, képeket szoktam látni emberi lelkekről, ami a jelen életüket mutatja be…

Vagyis visszaérkeztem ahonnan elindultam.

Nos … így indultam el , igy kezdődtek a mandalák….

Azután kaptam hozzá használati utasítást, „varázslatokat”, hogyan csináljam ereje legyen a mandaláknak…, és még sok egyéb érdekes információval láttak el, hogyan tudom még hatásosabbá tenni őket..

Lépésenként vezettek hosszú éveken át, szoktatva a nem evilági dolgokhoz, erőkhöz, energiákhoz.

Ez a történet pedig amit emesélek itt:

„Egy kedves ismerősömmel beszélgetve, említettem neki, s elmeséltem neki, milyen látomásaim vannak erről a kapuról, ami oly sokszor  megjelent már a szemeim előtt… 

Ő általa, a hölgy által tisztult ki a kép bennem, az ő segítségével sikerült felismernem tulajdonképpen mit is látok, és miért…

Maga a folyamat pedig…. :

Beszélgetésünk közepette megjelent egy idős férfi, a kezében egy 1920-as évekbeli koffer.

Most már tudom, abban a nézésbe egyfajta kérlelés volt… idő kellet, pár perc is talán, mire megfejtettük az ismerősömmel miért is jelent meg ez a kis öreg, s mit  akar tulajdonképpen tőlem, tőlünk? Mivel nem beszélt, nem kommunikált , csak mozdulatlanul, rendületlen kifejezéssel nézett rám , így arra gonoltunk, rendben, akkor megfordítjuk, és mi fogjuk kérdezni őt….

Megkérdeztük ki ő, és mit akar?

Ekkor kissé megemelte a kofferjét felém, mutatva nekem, amiből azonnal levontam utazik…  Oké, noh de hová, és mit kezdjek ezzel az információval , ezen tanakodtam, s abban a pillanatban megmutatta, hogy egy vasúti tornácon várakozik. 

Ezt megosztottam az ismerősömmel, aki hatalmas nagy zokogásban tört ki…. 

Kérdőn néztem magam elé, -ekkor még mit sem sejtve micsoda csodálatos dolog történik ebben a pillanatban.  Türelemmel várakoztam megnyugodjon a hölgy, s elmondja, megosszan velem azt az igen csak intenzív, a lelkéből feltörő mély fájalomnak az okát. 

A nagypapájára ismert rá, aki a frontról hazajövet, vonatra szállt, ami aztán a hazafelé tartó úton kisiklott, így sajnos sem ő, sem egyetlen utas sem ért haza a családjához, akik ezen a vonaton utaztak…..a fizikai világban legalább is , sosem értek már haza a szeretteikhez…

Vele együtt sírtam… nem tudom mit reméltem, talán enyhíthetek a fájdalmán, ha vele együtt sírok, osztozva a fájdalmán, vagy annak reményében, mindkettőnk megrendült lelke hamarabb nyugszik meg, ez után a nem mindennapi esemény után. Minden esetre felismertem, ismét egy csodában lehetett részem. Hálás vagyok minden életem eddigi csodájaiért! 

Ő  a haza térni vágyó katona, már előbb tudta kaput fogok nyitni, mint azt én valaha sejtettem volna, ezért jelent meg már azelőtt, hogy felismertük volna mi a feladatom az előttem megjelent segítségre szoruló elhunytakkal kapcsolatban. A  segítségemmel átkelhessenek mielőbb a fénybe, ahol a béke, a szeretet, és a hozzátartozók már várták…

Innentől, már magam tudtam átvezetni , képesé voltam átsegíteni azokat az elhunytakat, akik itt ragadtak…,akik önmaguk nem találták merre kell tovább haladniuk, miután szembesültek már nincsenek az élők sorában. Angyalok védelme, és közbenjárásával több ezer elhunytat sikerült átsegítenem már eddig…

Hihetetlen tapasztalásaim voltak általa…,és rengeteg alázatot tanultam általuk.

Az első hónapban hetente kétszer nyitottam kaput, hisz olyan nagy számban érkeztek hozzám , hogy muszáj volt sűrűebben megtennem…. Ha nem tettem meg, éjjel bizony a szobámban állva vártak az ébredésemre, így nem tudtam nem figyelni rájuk, és nem lenni a segítségükre …